” Az élet úgy hozta, hogy Rátok találtunk… És micsoda Csoda Találkozás volt a Miénk! Ünnepelunk. Minden napot, minden szépet, odafigyelünk a rezzenésekre…Élünk, Érzünk. Aztán vannak olyan ünnepeink, amiket tervezünk, várunk, mert nem a termászet nyújtja felénk, hanem a Mi Emberi voltunk teljesedik be valamilyen formában. A szerelmünknek, vagy annak gyümölcsének, a hitünknek, a sikereinknek Mi Önmagunk állítunk Ünnepeket. Hogy kiemeljuk annak szépségét, tanubizonyosságot állitsunk neki, és együtt örüljünk szeretteinkkel AZON A NAPON. AZ A NAP nekünk az Esküvőnk napja volt. Izgalom, Öröm, Gyors, Lassú,, Lassú, Gyors. Aztán reggel lesz, és ott áll két csupasziv Nő, akik azonnal nem idegenek. És belecsöppennek életed egyik legfontosabb es legintimebb napjába. Amikor remegsz, es örülsz, a hideg ráz, de a Legszebb akarsz lenni, ami valaha is voltál…és Nő, és Finom, és Vadító, és Minden. És ránézel a Párodra, és megszűnik a világ…És nevetsz, es nevetsz…És Esik az eső, de kisüt a nap, és pörögsz, forogsz, táncolsz örömödben. BOLDOG VAGY ÉS ÖNMAGAD. Pontosan ezt kaptuk vissza a képeinkből. Belecsöppentetek ARRA A NAPRA az életünkbe, de a munkátokban nem egy tükörképet, hanem Magunkat látjuk. Megörökítettétek életünk egyik legszebb napját, az esküvőnket úgy, hogy a képsorokban benne van minden rezzenésünk. Minden egyes kép egy történet. Minden egyes kép egy művészi alkotás. Köszönjuk, a munkátokat, Titeket És teljes szívünkből ajánljuk mindenkinek ezt a két fantasztikus Művesznőt! “ Nikolett és Richárd